Kerékpárverseny

És ma részt vettem életem első kerékpárversenyén. Az általam nemzetközivé avanzsáló verseny egy 4,8 km hosszú, jussunk fel a hegyre versenyke volt, ugyanis az emelkedés kb 320 méter volt, vagyis majd 7% pedig csak a fele volt masszív emelkedés. El lehet képzelni. Na de sorban. Képek majd ha fel bírok állni.

Na szóval itt volt reggel fél kilenckor, elkocsikáztunk, majd, hogy bemelegedjünk kerülővel mentünk a starthoz. Ahol is kiderült, hogy a start csak 2 óra múlva lesz, ezért végigmentem a versenytávon. 28:30 perces idővel értem fel, hogy maradjon erőm, és néhol megnéztem,mennyivel lehet menni. "oh itt megyek majd 17-el, itt meg sík, most csak 17, de 34 simán benne van..."

A rajt: klipszes pedállal befoglaltam a rajttáblás helyet, mert azon tudtam kapaszkodni, nem kell bekapcsolni. Mezőny együtt. Fura élmény volt. Igazából itt jöttem rá, hogy a többieket kell legyőzni, az idő nem számít. 23 as menet, de azért gondoltam jó volna előre menni, hogy elmondhassam, vezettem is... De ez nem sikerült, sőt valaki nekem is jött, szerinte én neki, de annyira csángázott, hogy esélyem sem volt... Aztán elindult az emelkedő, és szépen lassan egyedül maradtam a sípoló lélegzetemmel, a csöpögő sisakommal, és azzal a tudattal, hogy most meg KELL állni. Persze szinte semmi gyorsulást nem tudtam belerakni, de helyemet tartottam, de sajna a nordic wolkereseken kívül csak pár futót értem utol. A síkon már szinte semmi erőm nemvolt gyorsulni. Még 400 méter... végem.... cél... Beesés, meleg fej...:) Ki az az okos aki kitalálta, hogy szénsavas folyadékot igyunk bicikliversenyre. Ennyit böfögni....

Összesítettben 14. lettem. Az időm 20:12 ami végül is a célom volt. 14,3 as átlag...

Hazamentünk ebédelni, majd az eredményhirdetésre

Azok tehenek...

Ez egy síhütte, és ez egy cuki lábtörlő:D A németek itt iszogattak, beszélgettek. Az eredményhirdetésben aztán kiderült, hogy kismillió kategória volt,és én a kategóriám negyedike lettem, alig 2:30 al elmaradva az elsőtől:D Végül is a legjobb kb 3 percet vert rám...

Most itthon ücsörgök, fáradtan és álmosan... Hazafelé megkaptam, hogy szimpatikus vagyok. És semmit nem hagytak kifizetni, még szerencse, hogy vittem sört meg sütit, bár azt is megmondták, hogy nem kell sört hozni. De mondtam legközelebb hozok mindent egy ebédhez...

Ez volt a tegnapi ebédvacsora.

Tanulni kéne, de se kedvem se erőm...