Na akkor folytassuk ahol elhagytuk.

A liechtensteini kocsiknak pedig sorszáma, de ezt asszem már mondtam.

Ez a kép mindenhol megtalálható a neten. Lényegében z egyetlen alkotás ember által Liechtensteinben, ami említést is érdemel. A többi a natur:

Na és akkor most a tömérdek hegy bemutatása helyett jöjjön az érdemi rész. A neten nem sok minden van, csak ellentmondásos infók arról, hogy mennyi kerékpárút van az országban. Aztán a bike.com-on találtam túrautakat, és ezek alapján indultam neki. Vaduzból, illetve sok helyről megy fel egy út Matins-ba. Ezért leraktam a kocsit, ami nem volt egyszerű,mivel az országméretei miatt minden parkolásra alkalmas hely privát. De egy helyen mégis volt lehetőség, úgyhogy itt a drótszamárra váltottam. Én a Vaduzból felfelé vezető szerpentint választottam. Ugyan csak ezt az utat jártam be, de akinek van egy napja az országra, annak ezt bátran tusom ajánlani. A szerpentinről annyit, hogy kb 100 méterenként van rajta a hajtűkanyar, így igencsak meredek. Az idő viszont remek volt. Néztek is nagyon, hogy ki az az elmebeteg, aki nov elején póló nélkül megy felfele. Az út tényleg kemény, de akinek megvan az edzettsége, az nyugodtan nekivághat az alagútig is a kb 10 km-es útnak ami olyan 650 métert emelkedik ezalatt. A látvány lenyűgöző. Csak pár kép ennek igazolására:



Itt pl nem lehet rossz a panoráma.
Érzékeltetve a meredekséget: Háttérben a Rajna és kanyargó út...

Azok, akik kevésbé edzettek, vagy esetleg gyalog vágnának neki az útnak, azok kocsival menjenek fel az alagútig:

Majd utána jobbra és a tavakon túl érdemes leparkolni, illetve kell, de a tavacskákhoz érdemes visszamenni. Hogy minek?
Kristálytiszta és nagyon kedves kis tavak, csörgedező patakkal.

Innen kétféle képen érdemes továbbmenni. Az egyik megoldás, hogy a patak mellett elindulunk gyalog, ekkor egy kb 2*12 km-es túrára kell készülnünk, 1500 méter emelkedéssel. A másik lehetőség, hogy biciklivel tesszük ezt. Ezt ugyan tolnunk is kell a hó, meredekség,és az apró kavicsok miatt, de vele a visszaút kb 15 perc, míg gyalog meg kell szenvedni visszafelé is a távval. (Nem árt vinni pótféket, mert kopik mint a halál:)) Az út egyébként szép, többször vágtam át a patakon is tekerve:D és az első 5 km kb szintben halad, így a java csak ezután kezdődik.

Kis hegyi ház. És ez az idegesítő apró kő, ami nem csak, hogy kiszúrja a kereket, de csúszik lefele, és felfele meg kipörög a kerék.

Aztán véget ért a de szépen haladunk korszak, és elkezdődött a kb 15-20 fokos emelkedők, kezdetben csak pólós, majd a völgybe betörő szél, és a megjelenő hó miatt a pulcsis időszak, és a tényleg lassú előrehaladás, de a látványért megéri kitartani.

Nem nagyon jön ki milyen meredek, de higgyétek el nekem, az. És az első hófolt, ami szerintem még tavalyi mert olyan gleccser kinézete volt.

A lényeg, hogy így kanyargunk felfelé egy hüttéig, ami után tolni kell, de aki szeret biciklizni itt ne adja fel, és tolja fel a csúcsnak látszó dologig, ami nem az:D

Erről a kis hüttéről van szó. Lefelé e mögül kikanyarodva majdnem orre estem egy hegyi kecskében, aztán egy pillanat egymásra csodálkozás után ő jobbra én balra folytattam utam. (gyorsan tud futni)

És akkor ide érünk fel, és ott a távoli hegyek Ausztria területét növelik a maguk 2900 méteres magasságukkal, ám jobb, ha még ezt az egy kilométert is lóháton tehetjük meg.

Itt említeném meg, hogy Liechtenstein legmagasabb pontja a 2599 méter magas Grauspitz, de a kereszt a Naarkopfon van ami 20 méterrel alacsonyabb. A képen előbbi, de kb 500 méterre vannak egymástól.

Miután elérjük ezt a hüttét, ami az

és a

Gyengébbek kedvéért:

Határán van. Itt a panoráma valami csodás, és pár fotó után itt már tényleg búcsút kell vennünk kétkerekű barátunktól, és gyalog, később meg négykézláb folytatni az utunkat. Természetesen fél méter erejéig átgurultam Ausztriába, hogy elmondhassam, itt is tekertem már.

És ami gyalog vár ránk:

Kb 500 méter, nagyon meredek, néhol térdig érő hóval:

Magas sziklákkal, patakokkal, 50-100 méteres hasadékokkal, és hatalmas széllel. Néha Gollamos mászással lehet feljebb jutni, és a hófoltokat érdemes kikerülni. Lefelé volt egy kő, ami kicsusszant, de magamat sikerült megtartani,majd ott néztem, hogy 50 méteres zuhanás után 2 darabba törik és még vagy 300 métert gurul. Sajnos a korai sötétedés miatt a csúcsot nem értem el, de így is kb 2500 méterig másztam fel. A kilátás lenyűgöző, talán több képet nem teszek fel, akit érdekel az nézze meg. Na jó, mégis:D

Ez itt nagyon meredek volt (60fok)

Kb 50 méter:

Innen fordultam vissza, de így van ok visszamenni. A lefele út gyalogosan a bicóig kb 30 perc volt, majd a felfele 3,5 órás út a felnik kissé felforrósodásával kb 30 perc. A szerpentin fantasztikus volt. Aki szeret vadulni biciklivel, mint én az feltételen próbálja ki. Az egyenes szakaszokon elértem a 79,2 km/órát, a kanyarok beláthatóak, simák, így motorosversenyen látható dőlésekkel vehetőek közel 40 km/h-s sebességgel. A kocsik előzése meg valami fenomenális érzés. :D:D:D:D
Szóval ha van egy napunk, akkor ezt az utat gyalog, vagy biciklivel érdemes bejárni. Ha nincs, akkor vessünk egy pillantást a várra,majd az alagútig hajtsunk fel, illetve menjünk is át rajta, és pár perces szippantás után folytassuk utunkat Svájcba, mert ez a 20 km-es kitérő mindenképp megéri. És a következő bejegyzésben megtudhatjuk, hogy milyen Svájcban biciklizni. De ez csak később lesz megírva, mert mára ennyi elég.
