Hú azt sem tudom mikor írtam utoljára.
Akkor haladjunk visszafelé.
Ahogy az a fészen is olvasható, ma úgy érzem lezárul valami. az egész azon a sportnapon kezdődött 2010.04.12-én. Egy lépés, és a vádlim azóta is 5 centivel véknyább a másiknál. Tegnap előtt meg valami véletlen folyamán bekeveredtem ügyeletbe, vagyis abban a pillanatban, amikor elhatároztam, hogy vacsit csinálok, behívtak. A különböző súlyosságú betegek között jön egy akit a nővérke csak úgy bedob, hogy csak nyafizik. Emelt valamit, és szakadást érzett. Fáj a vádlija, és a jele pozitív. Lyukat is ehet tapintani. Elviszem az ultrahangba, és ott a szakadás. Bemutatom főorvosnak,mondja ezt lehet konzervatívan is. Felvilágosítom a beteget mindkét lehetőségről. (titkon remélem, hogy 2 nap múlva viszontlátom) (tegnap nemzeti ünnep volt). És ma reggel benne a programban,és az ígéretnek megfelelően az enyém. Hát így ma megvarrtam. A lelkem szabad. Ami ma még volt, hogy Eli visszatért, és ketten elég jól el tudunk dolgozni, nem volt semmi fennakadás,mindent szépen lerendeztük.
Nagy szél volt, aminek köszönhetően a nagy diófa egy ága letörött, amit neki is álltam felvágni, hogy legalább jövőre legyen egy kis tűzifám.
Ma még egy beteget láttam, akit megmasszíroztam, ás kirecsegtettem és utána sokkal jobb lett neki. Érdekes az ilyenek mindig akkor jönnek, amikor nekem is fáj valamim. De engem senki sem masszíroz meg. Pedig most el bírnék viselni egyet.
Tegnap a hatalmas német egység napja volt, ami azon túl, hogy piros betűs ünnep semmi az égadta világon. Se egy megemlékezés, se egy kósza tűzijáték, semmi...
Ellenben voltam Flohmarkton és a würzburgi lányok is átjöttek grillezni, és még tekertem is vagy 40 km-t.
Kb most így állunk. Egy csomó programot tervezek, aztán remélem valami lesz belőle.:)