Sok kérdés foglalkoztat, nem is tudom mivel mi lesz. Félek, hogy hogy most nem jókat döntök.
Ma volt az első, hogy egy beteg miatt is elszomorodtam. Ez részben azért van, mert a mi betegeink nem olyan meghalós típusúak, vagy ha éppen azok is, akkor azok a nagyon alja társaság. Persze ők is emberek, de egy alkeszt nehéz sajnálni. (még ha én is az leszek:)) A tegnap felvett nagyi miatt ma felhívtak az MR-ből, hogy recidívája van, ami befűzi a gerincét. Holnap meg lesz operálva, de szinte biztosan gyógyíthatatlan. És neki ismerem egy rokonát... Sóval ez elszomorított. Természetesen ma sem maradt el kedvencünk beszólása. És sajna olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm kimenni tekerni sem. Igaz 0 fok körül van, és koromsötét. Az erdőbe nem lehet menni, az úton meg céltalanul elég uncsi.
Ami viszont nagyon aranyos volt, hogy az ajtóm előtt egy komplett vacsora fogadott, sült hússal, muffinnal, kakaóval.
Rengeteg a beteg, rengeteg a munka. Tudom ez semmi az otthonihoz képest, de akkor is sok. Még ezt a vacak téli gumit sem tudom beszerezni....
Aminagyon fura, hogy kb egy hónapja egy csepp eső sem esett, és egész ősszel kb annyi amennyi nyáron egy hét alatt. Sokat beszélek németül, de még mindig nagyon messze állok attól, hogy jól beszéljek, és erőfeszítés nélkül megértsek egy nem hozzám intézett beszélgetést.
Ha megfeszülök sem jut eszembe, hogy mit akartam megírni.
Felújítják a szobánk, így a diktafonom is bekerült a zsebembe, a csipogó, reflexkalapács, fonendoszkóp, rengeteg papírfecni, tollak (még nem volt olyan ami kifogyott volna...), doziméter mellett. Kicsit nehéz...
Annyi időm sincs, hogy sms-t írjak Stefánéknak, hogy jó-e nekik a most szombat.
Na feldolgozom a maradék ananászom, aztán lefekszem....
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése