A mai nap is lagymatagon telt el. Reggel levettem a véreket, majd elmentem a bevezetésre. Rengetegen voltunk, de a kb 50 nő között csak kb 2 volt olyan, aki úgy-ahogy tetszett is, egy még testileg volt elfogadható. Na ezek igázták le a fél világot. Igaz pl a főnökömről simán el tudnám képzelni, hogy tábort vezet. Igaz most láttam róla hosszabb hajas képet, és azon nagyon cuki volt. A tömegnek megfelelően kellően halk vezetőnk volt, még akkor is nehezen hallottam, ha mellé álltam. Hihetetlen izgalmakkal bejártuk az épületet. Az onkológián van egy terasz. Hát nem semmi volt a nővér, aki ott beszélt. És évente 84-en halnak meg. De milyen jó ez a terasz: volt aki itt ünnepelte az 50. szülinapját, majd 2 napra rá meghalt, volt aki nem szólt semmit, mert a kutyáját akarta látni, behozták neki, 2 órát ölelte, majd 2 órára rá meghalt. Voltak akik itt házasodtak. Itt már vártam, hogy 2 napra rá mindkettő meghalt....
Aztán előadásokat hallgattunk, ahol is a legnagyobb izgalmat egy pók keltette, aki 2 percre rá meghalt...
1-kor vége lett, és szerencsére a lett doki elcsípett, így bementünk a műtőbe, és fél hatig ki sem jöttem. Tekertem egy kicsit, és vaksötétben lőttem kettőt. És felakasztgattam a festményeket, így nagyon otthonos lett a szoba:) Most az elmaradt német helyett fogok kicsit németezni. De előtte még pótcselekszem....:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése