Szötymörgés

Mostanság elég sok a munkamentes időszak, ami önmagában nem rossz, de akkor lassabban telik az idő, és ha az ember így is bent van este fél hétig, akkor fasza. Mindegy, legalább mindent le lehet tisztázni. A lett doki megy haza örökre. Ennek annyira nem örülök, sőt inkább irigylem. Állítólag anyagilag nem lesz sokkal lentebb... Fene a belét a világnak....

Tegnap este fogtam magam, és lementem a fogász sráchoz, mivel mondta, hogy egyedül van. Ez volt ugye a harmadik próbálkozás. Így megint 2 sörrel bekopogtam, és rögtön másodikra ki is nyitotta. Elbeszélgettünk, és megnéztem a helyi apartmant, ami egy akkora szoba, mint az enyém + egy nagyobbacska konyhával és fürdővel. És úgy néz ki most,mint az enyém júliusban. Tisztára elfogott a nosztalgia. Rendes srácnak tűnik.

Sőt azt is kitaláltam, hogy elmegyek lehet Lichtensteinbe. Bepakolom a 2 srácot hátra, és elnézünk egy szombaton. Rendeltem reflexkalapácsot, és nagyon hülye voltam...:)

Igazából csak annyi, hogy elvittem a kocsit bevizsgálni, de ahhoz, hogy kimenjek a garázsból kell a kulcsom, amit ezért elől hagyok. Be is pakoltam a biciklit, hogy legyen mivel hazacammogni. Na be is dobtam a kocsikulcsot, aztán haza. Itthon viszont nem volt kulcsom. Mehettem vissza, és nagyon örültem, hogy mindkét kocsikulcs nálam volt... Különben alhattam volna a folyosón...