7:24

Ma reggel nem túl sietve indultam el. Még fékeztem is egyet. Gyerekek tanultak közlekedni. Édes volt hogy 2 km/h-val kerültek egy kocsit és indexeltek, de közben majdnem elestek. Cserébe a tanárnőnek én is indexeltem. A hegyen is lassan mentem fel, majd jött a rácsodálkozás. Eddig 8:02 volt a legjobb időm 3,4 km-en, és azt gondoltam, hogy 7:45 a legjobb, erre ma 7:24 úgy, hogy nem is hoztam ki mindent. Sajnos most a bicóm technikai állapota gyorsan romlik, és nem hinném hogy 6-on belüli időt tudnék menni, de ha már így belerondítottam a 7es közepébe, akkor az új cél heten belülre kerülni.

Ma rúfosként jobbra balra szaladgáltam. Voltam amputáción, itt-ott, láttam ezt azt, sokat tanultam, de még nagyon butusnak érzem magam...De a lényeg, hogy sokat látok, és remélem mindből tanulok. És még ha teljesen hülyének is néznek akkor talán még többet, mert akkor megvan a lelki kapcsolás is. Végül nyolcig bent voltam, így azért 11 órát végigserénykedtem, még ha nem is sok olyat csináltam amit egy szakember nem tudott volna 1 óra alatt megoldani. Igaz remélem ez rövid hetek alatt változik. Lassan eljutok oda, hogy tudom mit kell egyáltalán kitölteni. Na de mindegy, ami megy az a vérvétel...koppkopp