A kisfőnök nem volt túl bőszavú a a vietnámi kirándulásával kapcsolatban. Meleg volt, és jó volt. Ma szépen elment a nap. Mire kiértem a műtőből, jött egy politrauma, négy méterről esett. Ehhez mentem kukucskálni. Szegény lengyel feketén dolgozott, és azért eléggé összetörte magát. A fején a seb bevarrása az én művem.

Aztán ahogy ott ácsorgok utána odajön az egyik mentős, hogy én vagyok itt a segítő, mert lenne egy betege. Erre most mondjam azt, hogy nem? Van más? Oli nem volt ott. Ja sokat olvastam Tadzsikisztánról. A zászlója magyar csak van benne valami sárga címer. A néni előadta magát. Édes volt ahogy ugrálva elmesélte, hogy hogyan jött a kamion stb. A legnagyobb baja az volt, hogy belenézett a légzsákba.

Asszem iszom még egy sört.

Aztán jött egy fiú vágott sebbel. Hát ez amit hisztizett... Aztán ja nem is fáj a varrás. És belesett még egy vágott. Szal elvoltam. Aztán bevásároltam. Mindig veszek valamilyen sört, mindenfélét. Az öttingert megemelték, és nem is annyira jó, mint régen valahogy.

Igazából ma rájöttem, hogy szeretethiányom van. Jó lenne valakivel személyesen valamit csinálni...

Holnap két protézis.

Ja és kaptam valami levelet, hogy jelentsem be minden gépem ami rádióvételre alkalmas, mert fizetni kell utána. Pl egy rohadt autórádió 5,5 €???? Soha nem hallgatom. Havonta 1600? Tv 16€???? Nem fogok 25 €-t havonta fizetni, amikor szinte sosem használok ilyet. Most is a gép szól. Majd letagadom, vagy nem tudom....

Jó volna kideríteni, hogy lakhatok-e itt tovább. Ma csorgattam a nyálam a palántamagokra. Olyan jó volna kis paradicsom meg ilyenek, de ezt csak akkor lehet, ha itt maradok. Az állást nem féltem egyelőre. Úgy érzem legalább is nincs okom rá.