A rádió működik, ezért tudok valami németet hallgatni, meg zenét. Ez főleg a reggeli 20 percben jó, mert nincs akkora csend.:)
Még vasárnap amikor beugrott Laci megismerkedtem agy szovjet (ő mondta) némettel, aki a röntgenben dolgozik, és valóban ott van. Ma reggel azt hittem teljesen elveszett leszek, aztán kínomban szúrtam 2 viggot, és mivel kiderült semmi szúrás nincs, egy kicsit önakasztás közeli állapotba kerültem, aztán mondták, hogy lemehetek beteget vizsgálni, meg amikor lementem, mondták, hogy 2 beteg fekszik lent nézzem meg őket. A traumás srác rendes volt,jött mindig. Mindketten elcsúsztak. Az egyiknek semmi, komoly, de mondta, hogy be kéne pakolni a bútorokat, meg hogy ha van kedvem, akkor látogassam meg, úgyis minden gyereke távol van. Beszélgetni, meg borozni. Lehet szombaton veszek egy kis bort, és felhívom, hogy hogy van a háta, és átmegyek beszélgetni meg pakolni. Szerinte jól beszélek. A másik néninek addig néztük a hátikóját, amíg ki nem derült egy törés, ezért ő fel lett véve, és őt majd kisajátítom, mint saját beteg:D Annyira nem is nehéz a kezelése, de akkor rajta gyakorlom a gyakorolni valót. Még hátba szúrtam az egyik beteget,aki meglehetősen hasonlóan grimaszol, mint Sarah Goldfart (Rekviem egy álomért) (egyébként alkesz, de akkor is félelmetes) És a traumás srác odajött, hogy nem akarok-e varrni, csak ha akarok és van időm. Mondom hogy a fenében nem akarnék, ilyenre meg van időm. Utána megmutatta a rendszert, szal itt is tudok majd sertepeltélni:D
Na futok megbeszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése