2011. július 12., kedd

"Nagyon örülok az esti mulatsagra magukval"

Hát ha csak a munka lenne, amit meg kéne írni, akkor nem lenne sok. Van Piepselem, vagyis csipogom, meg diktafonom, trafóztam, majdnem voltam műtőben, és haladok a megértés rögös útján.
Este azonban volt a magyar est, ami hihetetlenül jó volt:D Szóval ma amikor mondták, hogy mondjam meg, hogy szeretném-e az 5-ös lakásban a szobát, mondtam, hogy egyelőre nem, de talán majd később. Akkor bejött Herr Hees aki a kórházigazgató, és beszélgetni invitált. Voltam még a foglalkozási orvosnál, aki azt mondta ilyen szemmel nem adott volna nekem jogsit, de mondtam, ez így van és kész. Na szal a dr igazgató szervezte a mai estét, de előtte kaptam egy üzenetet, ami olyan hírt tartalmazott, ami az egyik legszebb a világon! Annyira örülök neki:D :')
Szal először ittunk bort, amit Hajósról hozott, ahol 25e Márkáért vett lakást, majd mesélt a hazánkról, meg a német kapcsolatokról, hogy már amikor kalandoztunk akkor is rájöttünk, hogy a Kárpátok a legjobb hely, meg hogy a közelben találtak kalandozás kori magyar sírokat, szal már akkor is itt voltunk, meg volt közös királyunk. Aztán egy sváb bácsi beszélt, akit '41ben telepítettek "haza" A Nemzeti Múzeumban van egy kép ahol egy vonaton fel van írva, hogy "Isten áld meg a hazát", egy apa mellette a lánya, és a kavicsok között egy fiú guggol. Na az ő:') És 5*5m-es kép van róla. Azt mondta, hogy ugyan sváb, de mindig magyar marad. Mutogatta az apja elismeréseit, hogy részt vett a Felvidék, Erdély, Délvidék felszabadításában, és mindig a magyar seregben szolgált, hogy mekkora boldogság volt neki, amikor Magyarország 8:3 ra legyőzte Németországot. Szó volt Trianonról, és a magyar életről, barátságról, borról, gasztronómiáról. Mondta a következő bográcsgulyás lesz, ha van aki elkészíti. Mondtam én szívesen. :D És ami még fontos: Zimmernben a König Hotelben minden páros hónap első péntekén 19-kor magyar est:D oda megyek:D Ettünk magyar kolbászt, ittunk bort, és beszélgettünk. Hát kb ennyi volt. Ja és megint beáztam....
Ja a végén az igazgatót rábeszéltem még egy pohár bórra. Azért ilyet otthon sosem lesz....
Elérzékenyültem.........:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése