A népszámlálás kitöltése közben rá kellett eszmélnem, hogy bár magyarnak tartom magam, az országnak nem számítok.
A remek egy hétből visszatérve rá kellett eszmélnem, hogy bár sokan örültek, de szinte senkinek sem kellek, ha nem keresem. (tisztelet annak a pár embernek).
Ezért úgy döntöttem, hogy értelmetlen dolog az, hogy a kevés pihenésem, és pénzem arra áldozzam, hogy oda menjek, ahol minden követ ismerek, amikor oda is mehetnék, ahol még sosem jártam.
Németté sosem tudok válni, úgyhogy marad a köztes semmi.
Az, akinek hiányzom, meg majd meglátogat! Bárki jön, szeretettel, és teljes ellátással várom,mert az, hogy gondol rám ennyit megérdemel.
De mi a baj a népszámlálással?
VálaszTörlésAmúgy meg el tudom képzelni, hogy mit érzel, de nem biztos, hogy jogos. Mindenki elküszködik a maga kis életében, nem biztos, hogy számolni tud a hirtelen beeső még közeli barátokkal sem. Nekem a csoportból az egyik legközelibb barátom ment ki Németbe, és azóta egyszer sem kerestem és egy sort sem írtam neki, amikor hazajön, szól. Megkértem, hogy minimum két héttel az érkezése előtt értesítsen, mert különben nem tudom belezsúfolni az életembe a kétórás talit sem. Mindig megtettem, és néha heroizmus volt és az utolsó erőmből kúsztam el arról beszélgetni, hogy neki milyen jó minden. Igaz, ez a nehéz időszak még hatodévben volt, most kötetlenebben vagyok már. Teljes állás + ügyelet + másodállás ezerszer könnyebb, mint a hatodév...
Nagyon nehéz külföldről kapcsolatot tartani, és megértem a rossz érzésedet, de lehet, hogy az elvárásaidból kellene lejjebb adni, és nem lelkiismeret-furdalást kelteni. Mert minek? Nekem például cseppet sem kötelességem senkivel sem tartani a kapcsolatot. Kötelességem eleget tenni a két szerződésemben leírtaknak, kötelességem szeretni a szüleimet és törődni velük, fejlődni a szakmámban, tisztán tartani a lakást, ahol élek, kötelességem becsületesen élni, talán még udvariasnak lenni is, szeretni a hazámat, elfogadni más embereket. Pont.
Régen én is így éreztem, mint Te, megpróbáltam mások szeretetét kizsarolni, de az a helyzet, hogy ez mindig visszafelé sül el. Amikor az ember megnyugszik, talpra áll, rátalál önmagára, és derűt, szeretetet sugároz, akkor közelednek inkább az emberek, és ez teljesen érthető.
Remélem, nem bántottalak meg, csak szerettem volna leírni a véleményemet. Fuhur