igazságtalan

Sokan, illetve többen kérték, hogy több részlet legyen a blogban. Hát hála pár embernek, de leginkább valakinek, ma sikerült kb 3 órát aludni, és a régről ismerős átizzadt ágyban ébredni. Bár hulla fáradt vagyok egy értelmetlen "beszélgetés" miatt, az alvás sem megy emiatt a "beszélgetés" miatt. És akkor eljutottunk oda, hogy miért ez a cím:

A blog azért van, hogy akit érdekel, az tudja mi történik velem. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy engem nem érdekel az, hogy akik olvassák/fontosak, azok élete nem érdekelne engem. Dehogynem!!!

pl ott a családom. Szent időben egyszer beszélünk, ekkor általában ezek hangzanak el: Mit ettél/örülök, hogy jól megy; milyen az idő/Fanni beteg; úszni megyünk/fáradt vagyok, lefekszem

Ezeket csak azért írom le, mert egyfelől nem tudok aludni, másfelől szeretném ha tisztában lennének az emberek azzal, hogy engem is érdekel mi történik velük.

Legjobb barátaim szentidőben egyszer írnak egy e-mailt, és átlagban 2 havonta feljönnek csetre. L-ről az ég adta világon semmit sem tudok. A rendszeres olvasók közül legalább 3ról dettó. Vannak akik néha írnak valamit, de "rengeteget kell tanulni" ezért örülök, ha néha tudunk valamit kommunikálni, és akkor megtudom,hogy mennyire nincs semmi szabad idejük/"minden rendben van". (Zolival is minden rendben volt)

Olyan is van, akivel szívesen beszélnék, mert olyan viszony fűzött hozzá, de nem képes/nem akar/nem tud, pedig érdekelne mi van vele. Erről részletesen nem írnék, de ezek az az emberek tudatosan küzdenek azért, hogy minél távolabbra lökjenek, hogy nekik könnyebb legyen (persze azt hiszik/nem érdekli őket, hogy ez nekem jó/fáj). Mivel ez az egyetlen csatorna, ami megmarad lassacskán a külvilággal, hát had üzenjek, mert sokakkal sehogy máshogy nem "beszélek".

Jelenleg egy ember van, akivel rendszeresen társalgok, és róla legalább tudom, hogy hogy van.

Sajnálom, hogy ide kellett eljutni. És azt is, hogy nincs olyan, akivel a lelkemet kibeszélhetném, mert vagy nem olyan az ismeretség, vagy csak fáj ha beszélek vele (magam miatt nem tudlak megvigasztalni) (de szemét vagyok, hogy így üzenek) (lenne még mit írni, de ez már tényleg csúnya lenne) (Azt is tudom, hogy apukám napokon belül megkérdi mi bánt, de vele nem akarok beszélni erről,) vagy mert nem beszélünk. Hiába kérdezed meg, hogy hogy vagyok, ha olyan messze akarsz lenni érzelmileg, amennyire csak lehet, akkor ez csak látszat.

Igen az egyetlen célom ezzel a bejegyzéssel az volt, hogy lelkiismeret-furdalást okozzak. Ha egy döntést meghozunk, vállaljuk annak következményeit. Én részemről magamban szenvedek.

Persze a mai kellemes bejegyzéshez az is hozzátartozik, hogy a tegnapra betervezett tökös Halloweenpartyra különböző okok miatt 0, azaz nulla ember jött el, és ez az én kis álmodozó lelkemnek nagyon fájt. (Meg ilyenkor kb érzem mit jelentek másoknak:)) (persze mindenkinek volt ilyen olyan megérthető oka, amiért még csak el sem lehet ítélni) az én hibám az álmodás és az ehhez való görcsös ragaszkodás volt.

Semmi tervem nincs a hétvégére, pedig két hete annyi álmot szőttem erre az időre, hogy azt sem tudtam hogyan fér bele. Hiányzik valaki. Sajnálom, remélem senki sem veszi magára nagyon...