Stauferék

Ma szépen hajnali háromnegyed 11-kor kikeltem az ágyacskámból, de legalább kipihentem magam. aztán kis netezés, reggeli, és indulás a mai túrára, ami az volt amit tegnap kinéztem. 2 hegyet másztunk meg. az elején szépen legurultunk ott, ahol szoktunk, majd kicsit a főúton is. Itt hihetetlen megbecsülése van a biciklisnek. Ha az út szélére húzódok akkor sem előz meg, amíg van aki jön szemben. Még senki nem centizett le, és csak egy fiatal srác volt, aki elém kanyarodott, amikor azért szerintem nem kellett volna. Aztán mehettem mögötte húzva a féket... szóval néha már zavaró, hogy hallom jön mögöttem, de nem előz. De nem szól be, nem integet, semmi. És annyi a nyugdíjas biciklis, hogy csak na...

szóval vettünk térképet és elindultunk az első nagy emelkedőn felfelé.

Ez a mi kedvenc nagyvároskán Gmünd, amiben jól látható a nagy Münster, és ma még lesz róla szó. Ez benn van nagyon a völgyben, ezért minden irányban le fel kell menni. Egyébként semmi sincs benne. De tényleg...

Aztán beértünk Straßdorfba, ahova akkor Szoszit is el kell vinnem. Hát most mondjátok meg nem szép? A baj csak az volt vele, hogy nem alacsonyan van. Innen olyan 300 méterrel magasabban. De mivel tökös gyerekek vagyunk ezért nem az úton mentünk, hanem a túrista ösvényen, ami a tegnapi meg előtte lévő esőzések miatt kellően síkos is volt, hogy a meredekebb szakaszokon semmiféle tapadása sem legyen a gumiknak amik ezáltal kellemesen csúsztak is, ezért bárszégyen de tolni is kellett.

Na erről beszélek. Nagyon szép volt, de ez nagyon sok erőt kivett belőlünk. (Itt jegyezném meg, hogy majd lesz kocsis városnézés is, de egyelőre marad a biciklivel, és akit ez már untat az így járt.) Ez valami ritka széles rész volt, általában épp, hogy elfért a kerék, és persze mivel emelkedett,ezért az első kerék nem nagyon volt lent, hogy kormányozni lehessen a hátsó meg csúszott, ezért nem csoda, hogy elfáradtunk.

Azért néhol ez volt a kilátás, ami megint csak nem rossz dolog. Ebből a faluból van lefényképezve a hegy lentről, és még nem vagyunk fenn. Ezután kezdtem elvárni, hogy valami nagyon szép dolog legyen a hegy tetején, de végül csak egy templom volt szép kilátással, meg egy kisebb váracska egy esküvővel, de a menyasszony azért nem volt a toppon. Magyarul elég rusnya teremtés volt. Na de ne ítéljen el az aki nem látta. :P

Amíg a képek töltődnek hadd kérdezzem meg már, hogy a belforti blogot, amit immáron 3 hónapja senki sem ír ki a halál látogatja?

Ez volt az egyik oldali, a tőlünk távolabbi kilátás. Később kiderült, hogy ez a Filz Tal:) Valamit akartam, de elfelejtettem.... Na sebaj. A kedves hallgatóság kevesebb lesz ennyivel... Ja nincs megtiltva a kommentelés! Sőt elvárás! Na addig arról, hogy miért is a cím. Ugye a klinika is ezt a nevet viseli. bár van róluk anyagom, de még nem mélyültem bele. A lényeg, hogy Tejfelék, igazából nem azt jelenti, de a Staufernek nincs értelem voltak erre fele az Übermenschek vagyis az uralkodók, aki ilyen okokból kifolyólag szerettek várat építeni, és a lelkes nép meg minden t elnevezni róla.

Ez a felénk eső oldal. Aki ügyes megtalálhatja Mutlangent is, nekünk annyira nem ment, de a völgyben Gmünd van ami ezért nem látszik, és ott szemben valahol látható Mutlangen.

Ez megint a filztoll, de most panorámában kevés házzal. És már megint borul....

Ez meg a hochenstaufern, vagyis Tejfelék magassága vagy mi. Azt hittem itt lesz vár, de igazából nem. Annyit tennék hozzá, hogy itt is megy egy zarándokút, aminek a jelzése egy kagyló, de mivel egyik Caminós sem olvassa ezeket a sorokat, ezért ez megint egy zárójeles megjegyzés volt. :) Na ide felfelé megint elvesztettük egymást, de végül csak feljutottunk. Felfelé volt egy négy fős társaság akik azért hallották a biciklit, és utat is adtak, és mivel megint csak fura nyelven beszéltek, "köszönöm szépennel" köszöntem meg nekik. Később kiderült, hogy Erdélyből jöttek, és mutogatták, hogy mi az ami érdemes a környéken a megnézésre.

Pl ez a kilátás. Szintén Filctoll:D

Vagy a másik oldal. Onnan a pukliról jöttünk át. Ezután már nem maradt más mint legurulni. Útközben még ettünk cseresznyét, és lassan érnek az út menti szilva, alma, és körtefák is. a városunkban még begurultam az 50-es táblánál 60-al, aztán a központban a központban valami ifjúsági vallási rendezvény volt, tánccal, énekkel, játékokkal. Kaptam lufit is. Ezután vettünk még 22 Centes sört és jöttünk haza.

Ez a gmündi homokos játszótér csak nyárra. és a templom alant, pár lelkes ifjú hívővel.

Vacsi tejberízs és husi volt, és lassan le léne feküdni, mert ugyan csak 41 km volt de azért elég meredeken...