Amikor minden más!

Ma szépen bementem reggel. Aztán kiderült, hogy van saját műtétem. Végén az is, hogy szinte minden műtétben benne vagyok. Aztán a nőgyógyászok asszisztenst kerestek. Így szimultán lettem kiírva operatőrnek, és egy másik teremben meg asszisztensnek. De megígérték, ha a méhe kint van, akkor mehetek. Na pont sikerült beesnem, vagyis még 2 drótot kihúzhattam. Aztán még egy műtét, majd megint egy nőgyógy, amiben lényegében első asszisztensként működtem. Aztán kettőkor megettem a reggelim második felét, majd felkerültem az ambulanciára, ahol azért állt a bál. Ujjtörés, az egyik első betegemnek, akit itt láttam még annó most csuklótörés. Aztán egy leesett. Mind ez a megbeszélés előtt 10 perccel. Aztán a röntgenben hányt. Megkértem a CT-t, és ott volt a vérzés. Aztán jött a töketlenkedés, mert senki sem tudta mi legyen vele. Annyira nem volt rosszul, sőt, ezért intenzívre vitettem, de a végére már aluszékony volt, bár annyira nem vészesen. Aztán elengedtem a meghalni akaró semmilyen műtétes fiút. Hogy az mit szenvedett. És már hat óra is elmúlt. Pedig egyetlen tervem a borsó ültetése volt. És akkor lapos a hátsó kerék. A kórházban nincs pumpa, nálam sem. Letoltam a benzinkútig ahol nem tudtam felfújni. Elkezdtem szétszedni, hogy itt baj van akkor. Jött a benzinkutas, hogy segítsen. Nagy nehezen szétszedem. A belső lényegében felrobbant. A külsőn is hatalmas lyuk tátong. Még egy nő is megkérdezte nem kéne valami szervizbe vinnem. Ezen azért megsértődtem. Igaz a régi külső van rajta, ami majd 9 éves. A benzinkutaknál nincs belső, a bicikli bolt zárva, így hazasétáltam. Egy darabka növénykét nem ültettem. Olyan voltam,mint a háborúból hazatérő. A vállamon átvetve a belső, a félig leszedett külsővel "sántikált" mellettem a bicikli. Megöntöztem a gyönyörű paradicsomjaimat, a hálás kis epreket, és benyomtam egy nagy adag kolbászt. Holnap egyedül enyém az ambulancia. Ma sokat segítettem fent, kíváncsi leszek ha holnap is mindenki megkergül mi lesz. (kirajzottak a népek, így törik magukat)