Aztán Weber doki elvitte a telefonom, és nem is vette aztán fel, pedig mindenki keresett rajta, úgyhogy elvittem az övét, és kiadtam, hogy ma én ő vagyok. Az elején csak felnéztem az ambulanciára, aztán beindult az ipar. Volt hogy egyszerre volt 3 vakbél, egy combnyak-, egy felkartörés, egy bokarádulás, egy húzódás, egy ujjsérülés, egy fejseb és amikor a folyosón rohantam, akkor még hallottam az epegyulladás szót is. Próbáltam a triáge szerint a súlyosakat stabilizálni, a semmilyeneket meg minél hamarabb kiszórni a rendszerből. Akit én megnéztem annak tényleg vakbele volt.Sajnos a sok dolog miatt nem jutottam oda az ultrahangjához, és a 2-3 tályogot sem tudtam meglesni, de azért a többiek szó nélkül jöttek segíteni. Este amikor az osztályra mentem véreket venni csak az én nevemmel futó felvételi lapok voltak. Egy ilyen felhomályosítással néha eltart fél órát, de pl a cuki szófosásos bácsinál ez vagy egy óra volt. :D A többiek az ajtóban álltak, és röhögtek, és sok sikert kívántak. Aztán még pár ez az és haza is estem.
És igen láttam egy ubinak látszó dolgot, így már csak a bab nem mutat életjelet. Szóval szépülnek a dolgok.
És, bár úgy festett, hogy lehet csak négyen leszünk a gulyáson, ez most akár 10 is lehet, vagy több, igaz a kört bővítettem.
JA és bejött az a lány is akivel a hétvégén buliztam. Igaz a férjét hozta:S Mindegy azért az emlékek szépek.
Holnap szokásos nap, két csípővel, ja és egy műtéttel. Csüt szünnap, de Rúfom van. Péntek meg remélem rövidke lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése