A mai nap lassan kezdődött, záró,majd egy jó kis műtét, egy jó nagy vérömleny..... Aztán 11-től 12ig semmi...
Ekkor úgy gondoltam, hogy elmegyek enni, ha már sertéssült van borsószósszal és krokettel. Első kanál leves után természetesen megszólal a telefon: 4 éves lány trambulin, kifordult a bokája. Háttérben hallom a sírást. Hát erre mit mondjon az ember.... Félreraktam kis ebédem és mentem fel.Már útközben, a főorvosom, mert már kettő van, megy mentőnek, fejezem be amit elkezdet. Kislánynál bájmosoly, 10 perc beszélgetés olyan dolgokról, amik nem illenek a tárgyhoz, hogy ne féljen, közben a meleg sültre gondolás. Mehet a röntgenbe, utána a másik. Majd, ja és természetesen ma nem volt dinsztem, de megkaptam a telefont, hogy ne Oli vigye. Kislány lerendez. és van még... De elmegyek enni. Fél perc alatt befaltam és mentem fel. Onnantól kezdve megállás nélkül. És még Olit is felhívták a műtőbe....Persze bejön a kislány akinek a lábára hajtott egy kocsi. Csúnya seb. Ezt, meg egy néni, meg ezer más. A megbeszélésen azt hitték én vagyok a rúf. Hatig voltam bent. És jött mutlangeni beteg. Hehe Szarul ellátva...:D
És megyek ki. Éhesen fáradtan. És egyszer csak ott egy kocsi... Először eltüntetni akartam, majd fékezés, frontal, apuka majdani beszámolójából, hogy mire jó a sisak, rekonstruálva a fejen állást, majd csörög a csomagtartó, talpra érkezés. A váltó elhajlott, kerék nem forog. Kolléganő hazavisz, sörözés, bicikliszerelés: Első villa elhajlott, hátsó kerékben nyolcas, első váltó szerelhető volt...:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése