Ez vissza is vetette kicsit az írási kedvem...
Pedig volt elég sok minden.
Pl voltam kis barik között egy réten. Fura, hogy ovit tartanak, és egy anyaállatra jut néha 10 kicsike is. Cukik voltak, de nagyon esetlenek. Nem lett volna nehéz fogni egyet.
Egyik biciklizés alatt meg találkoztam a főnökkel is. Meg is dicsérte megint a gulyásom. Jó volt látni, hogy ma örültek a bevitt adagnak, bár aztán mégsem ették meg. És tegnap 11ig bent voltam este, és ma nagyon álmos vagyok.
A háborúban nem tudom ki áll nyerésre, de a lényeg, hogy kitaláltam a salátaleveles elterelést, vagyis a sérülékeny palántákhoz salilevelet teszek, hogy azt zabálják. Csak azt tudnám honnan jönnek. 3+5+1 a halottaik száma, mivel reggel rágásnyom után lehet menni és pusztítani őket. Eddig kb 2 cukkini, és vagy öt ubi írható a rovásukra. Viszont lassan megindulnak a dolgok a paprikákat leszámítva azok valahogy nem sok mindent csináltak eddig. Sajnos nem tudom miért. Na és a bab sem strapálja agyon magát, de pl a retek nagyon szép és a borsó is, és a karalábék is naponta híznak, no meg a pari is szépül, és a többiek.
A bográcsozás jó volt, csak a tévé nem ment utána. Igaz később jöttek, így az elején mindent magam csináltam, ami azért annyira nem volt jó. De aztán megjöttek, és jó lett. Dacára a négy kilónak bekevertem, és tökéletes lett. A legédesebb az aszott csili volt ami kemény 2 Centbe került. Nagy sikert aratott a négerkocka is, és a Pfandkuchennek (serpenyősüti) keresztelt palacsintám. Főleg a gyerekek ették. Aztán alig maradt a 4 kilóból 10 emberre. Jó volt látni ahogy a gyerekek lapátolják magukba (Az egyik doki elhozta a sajátjait) Szóval jól sikerült.
Lehetne még mit írni, de nincs kedvem. Sajnálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése